Hogy lehet, hogy a másik nő gyermeke olyan mintha nem is lenne? Sosem sír, mindig mosolyog? Anyuka tipp-topp, mintha most lépett volna ki a fodrásztól? Aztán ott egy másik nő, ahol épp a harmadik gyermekkel jönnek-mennek, mert ugyebár azzal a kisbabával lehet csavarogni, bezzeg én sehova nem tudok kiszabadulni, mert csak a nyafi van. Az én babám állandóan nyűgös, nem jó neki semmi és már kicsit elegem van, hogy épp én kaptam a problémás gyereket. Az a gólya biztos eltévedt!
Nem, dehogy tévedt el! Ne gondold, hogy másnál fenékig tejfel az élet, max az piciny szelet, amit épp látsz, az pont akkor szebbnek tűnik. Azonban ha a fenti sorokban magadra ismersz, akkor cseppet túlanalizálod, túlpörgeted és túlszenveded a dolgokat. Tedd a helyére a jelent! Most az a korszak van az életedben, amikor a gyermek egy időre átveszi életedben a főszerepet. Tudom, nem könnyű ezt elfogadni, de ha harcolsz ellene, hidd el, te húzod a rövidebbet! Azok a nők, akik teljes mivoltukban elfogadták az anyaságot, de nem mondtak le a saját életükről, nos ők megtalálták azt a középutat, melyre minden friss édesanya áhítozik. Mit tudnak ők, amit te nem? Első körben nekik helyén van az önbizalmuk! Valahogy egy önbizalommal teli nőnek, szinte minden sokkal egyszerűbb, mivel a saját életterére, a számára megfelelően képes reagálni. Mit is jelent ez? Nos, amikor az ember rendben van önmagával, szereti és elfogadja magát olyannak, amilyen, nincs öncsesztetés, kritika és becsmérlés. Elfogadás van. Innentől kezdve ő máris jóban van magával. Nos, akkor ki és mi is kezdhetné ki? Senki és semmi, hiszen a külső értékrend nem tudja kibillenteni a helyéről, mivel stabilan, két lábon áll. És egy stabil várra már nem nehéz építkezni, egy stabil várat nem könnyű megrengetni. És egy stabil nő, egy stabil babát nevelget. Hiszen hogyha az édesanya rendben van, akkor a gyermeknek is éppen csak annyi problémája lesz, mint a szükségletek és a fejlődési metodika jelentette aktuális szituációk megoldására való figyelem felhívás, azaz csak akkor sír az piciny baba, ha enni kér, a pelusba tette a végterméket, melege van vagy épp anya közelségére vágyik.
Szerintem minden kisgyermek számára alapvető fontosságú az édesanya szeretete és közelsége. Azonban az, hogy az édesanya milyen rezgéssel – belső feszültséggel vagy épp nyugalommal – van a gyermek felé, nos nagyon nem mindegy. És itt jön megint be, hogy mennyire vagy a helyeden? Persze az első időkben az ember atomjaira hullik szét, de épp ha már szét vagy csúszva, építsd fel magad ügyesen, úgy hogy stabil, önbizalommal teli és önszeretettel bíró édesanya legyél.
A hogyan pedig egyszerű! Fogadd el a helyzetet, hogy épp anya lettél, szeresd a gyermeked és adj magadnak lehetőséget pihenni. Ne kritizáld önmagad, mindent épp úgy csinálsz jól, ahogyan ösztönből teszed. Jelen pillanatban nem a külső a lényeg – bár nem elhanyagolandó teljesen – hanem a lélek, az összefonódás, a bizalom és a megértés. Hidd el a gyermeked által rengeteget fejlődsz te is, csak hagyd áramlani a szeretetet!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: