Azt mondták nekem, hogyha megszületik, meglátom és minden tudni fogok. Mert az anyaság ösztönből jön! Hát bevallom nekem nem jött! Az első nap, amikor a nővér beszólt a kórterembe, hogy Anya!, nos, szóval, hát, halkan bevallom nem figyeltem oda. Mire megkopogtatja a vállam: Anya magához szóltam. Mire én nagy slunggal: Nem vagyok anya. A nővér csúnyán, nagyon csúnyán rám nézett és otthagyott, el is felejtette mit akart. Lerogytam az ágyra és bambán néztem ki a fejemből, mivel rájöttem hogy az „anya” titulus nekem szólt. Igen, világra hoztam a babámat, de hogy anya lettem, na azt nem.
Nekem idő kellett hozzá! Hogy összeszokjunk, hogy felszínre jöjjenek az érzelmek, előtörjenek az ösztönök. És bárki megkövezhet, nekem az első néhány nap nagyon idegen volt, a gyermekem, akit annyi hónapon át a szívem alatt hordtam és immár a karjaimban fekve néztem, számomra „csak” egy baba volt. Lehet én működtem rosszul, nem tudom! Persze, imádtam és boldog voltam és tápláltam és dajkáltam, pelusoztam és figyeltem minden pillanatát. De az első egy-két napban még nem éreztem azt, amiről mindenki nekem mesélt!
Meg is ijedtem cseppet, hogy basszus itt tartom a gyermekemet a kezembe és mit kezdjek vele? Hol az érzés, hol a kötődés és hol az anyai ragaszkodás? Nem volt sehol. Persze ezt senki nem tudta rajtam kívül. Mert hát ilyet bevallani? Még a végén fellógatnak. Most már, azonban így néhány év távlatában bevállalom, mert tudom, hogy az érzés megjön, a kapcsolódás, még ha késve is, de megszületik és attól a pillanattól kezdve nincs vége, elvághatatlan, eltéphetetlen kötelék alakul is és marad. És ez jó, nagyon jó!
Szóval, ha netán te is így élnéd meg a szülés utáni napokat, netán heteket, akkor kérlek ne marcangold magad, ne bántsd saját magad! Nincs benned semmi hiba! Nem marad így ez az érzelemmentesség, ez csak átmeneti, kicsit lassabban jönnek az érzelmek, talán a félelem miatt, talán az elvárások miatt, talán csak azért mert van ilyen típus is. Azonban ami késik, mindig jön és veled is, veletek is megtörténik a kapcsolódás és érezni fogod, hogy anya lettél! És ennél nagyobb boldogság nemigen van egy nő számára.
Egyetértek mindenegyes szavaddal, 5 hónappal ezelőt éltem át ugyanezt:) És tényleg más már az egész és a világ legmenőbb dolgábak érzem, hogy Anya vagyok:)