Szimbiózisban a babával

Megláttad és egybeolvadtatok. Megláttad és tudtad nagy szerelem ez! Ami csak a tiétek, mostantól örökké! Megláttad és tudtad nincs csodálatosabb dolog a földön, mint ami most történt veled. Beívódott, a lényeddé lett. Összekapcsolódtatok!

Nem, nem valami szerelmi lángolásról beszélek, hanem a gyermek születéskori pillanatról, mikor az újdonsült édesanya meglátja a szíve alatt hordott gyermekét! Ez az a pillanat, melyet a legtöbb nő sosem felejt el. Ez az a pillanat, amikor a gyermeki lét jelenléte megdobogtatja az anyai szívet és a két szív együtt rezzen.

Ez a pillanat sok nő életében megmarad és a gyermekekkel innentől kezdve szoros, igen szoros együttélésbe kezd. Persze nem mindenki, hiszen minden ember más, és miképpen mindent sajátos egyéni szűrőrendszerünk és sajátos személyiségünk szerint élünk meg, így a pillanat varázsa után sok édesanya visszaáll a megszokott mederbe és a gyermekével ismerkedési fázisba kezd!

De most maradjunk az összenövésnél. Minden percedet csakis a gyermek igényeire összpontosítod, szinte magadat hátrahagyva teszed a mindennapok feladatait a gyermeked körül. Igény szerint szoptatod, kezedben tartod szinte egész nap és együtt is alszotok, mert hát, nos, szóval sír ha leteszed. A férjeddel nem kommunikálsz, észre sem veszed, hogy otthon van e épp vagy dolgozik. Azt hogy mikor mostál hajat vagy mikor ettél, nem is tudod. A lényeg, hogy a pici babád rendben legyen. A fáradság azonban szépen lassan eluralkodik rajtad és ugyan kapsz töltést a babád mosolyától, az illatától és a közelségétől, ez mégsem az, amire neked alapból szükséged van!

Ezért kérlek most figyelj rám! Nagyon – nagyon jó dolog a gyermekeddel szoros szimbiózisban élned, de van egy határ. Mégpedig a te alapvető szükségleteid adják a határt. NE utálj! Gondolj csak bele, hogy amikor te nem eszel, nem termelődik olyan minőségi és mennyiségű anyatej. Ha fáradt vagy, dettó. Ezért egy picit magaddal is kell törődnöd, neked is szükséged van arra, hogy pihenj, hogy meglegyen a te saját tered, melyben tudsz egy picit önmagaddal is foglalkozni. Relaxálni, töltődni, mondjuk apával. Ha elhanyagolod az embert, akkor kivel fogod felnevelni a csemetédet?

Igen tudom, szörnyen nehéz elvonatkoztatni egyetlen szerelmedtől, de a gyermeked nem a szerelmed! A feltétlen szeretet különleges kapcsolata a tiétek, igen, de szerelem? Nem! És pont ezért is picit lazíts a köztetek lévő ultra szoros, szinte levegőtlen szorításon.

Tudod, lehet szimbiózisban élni a gyermekeddel akkor is, ha saját ágyában alszik, ha nem csüng egész nap a melleden és néha igen, ott lehet őt hagyni másra. Teljesen jó, szupi édesanya leszel akkor is, ha picit elengeded a gyermeked és hagyod, hogy a mama is szeresse, dédelgesse és vigyázzon rá! Addig hajrá egy jóga óra vagy egy örült zumba, mindegy csak kapcsolódj ki! Kell neked.

Persze lehet, rosszul gondolom, és nincs szükséged pihire, nincs szükséged kikapcsolódásra. Akkor elnézést a lázításért. Azért a kedves édesapára kérlek figyelj oda, hagyd magad szeretni általa. Ez nem lázítás, egy szimpla jó szándékú tanács. Tudod úgy család a család, ha van anya, apa és gyermek. Ez a szent háromság képlete.

Szerintem alapból nagyon jó, ha összekapcsolódva élsz gyermekeddel és mindent megteszel érte, azonban az ő élete akkor lesz kiegyensúlyozott és boldog, ha te is az vagy. Így azt gondolom érdemes picit önmagadra és a párkapcsolatodra is odafigyelni a gyermeked mellett.